Jozefka Antal 1959-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán. 1957-ben kezdett festeni a Nagybányai Nagy Zoltán vezette újpesti Derkovits Körben. Munkahelyein pigmentek, kötőanyagok és papíripari segédagyagok technológiába állításával foglalkozott. Itt alakított ki egy akvarellhez hasonló technológiát is, amelyet ma is alkalmaz képein.

1987-ben elfogadták Volumenpapír-gyártási szabadalmát.

1993-ban korkedvezménnyel nyugdíjba ment, és ettől kezdve csak a festészettel foglalkozik.

1996-ban felvették a MAOE-be.

1998-ban megválasztották az Újpesti Művészek Társasága elnökének. Ekkor jelenik meg 15 akvarelljével Madách: Az ember tragédiája albuma magyar-angol és magyar-német nyelven. A könyv sikerrel szerepelt az 1999. évi Frankfurti Könyvvásáron.

Az ebben az évben megrendezett A Víz c. kiállításon a Vízügyi Minisztérium különdíját kapta. Képeivel rendszeresen részt vesz az Egri Akvarell Biennálékon és az Angol akvarell magyar ecsettel kiállítás-sorozaton.

2001-ben Nívódíjat kapott a Honvédelem a képzőművészetben kiállításon.

Pállya Celesztin-díjat kapott 2002-ben és 2004-ben.

2005-ben a Kultúra Napja alkalmából, a honvédségnél kifejtett képzőművészeti tevékenységét miniszteri Emlékplakettel ismerik el. 2007-ben megkapta az Újpestért-díjat, ekkor az Újpesti Városi Televízió riportfilmben mutatta be munkásságát.

2007-ben az Újpesti Városvédő Egyesület, a város jelképével az Aranyhorgony Díjjal jutalmazta.

Képei mindinkább elszakadnak a realisztikus ábrázolásmódtól, és csak a színek kifejezőerejére épülnek. Ebben a stílusban készültek képei Madách: Az ember tragédiája című művéhez. A festékek készítésekor felhasználja a különböző pigmentek fizikai és kémiai tulajdonságairól szóló ismereteit (amelyről a SZKIOSZ-újságban folytatásos cikke jelent meg).